A szerencse csillaga újra ránk kacsintott.
(Avagy a hőn áhított 350-es csepptankos Jawa története)
A 350-es történetét egy kis visszatekintéssel kezdeném.
A korábbi, előző blog bejegyzésben említett 1966-os csepptankos 250-es Jawa restaurálása környékén édesapám kezdte emlegetni a 350-es 2 hengeres változatot, mint Jawa álom vezérgépet, hogy az milyen szépen szól. A nyári motorozásokkor is szóba-szóba került. Édesapám falujában, legjobb barátja bátyjának is volt egy ilyen motorkerékpár. Én nem igazán foglalkoztam még a gondolattal előtte sosem, hiszen ott volt akkor már 1 db. restaurált, 1 db. félkész, és a 2 db donor motor maradékai. Örültem nekik…
Mikor pediglen ez a 66-os motor is megkapta a rendszámot, egy kis idővel később elkezdtük figyelgetni a Jawa 350/ 360 hirdetéseket. Valahogy majd lesz rendezve a három motor sorsa, mert ennyi már nem egészséges fenntartás ügyileg a családban. Az interneten hirdetett 350 es csepptankos Jawákból pedig kevés volt, drága és főleg tulaj nélküli (esélytelen a forgalomba helyezhetőségre). Teltek a hetek-hónapok, voltak fellángolások, remények, de egyik lehetőség sem akart összejönni, volt amelyik hetekig húzódott, aztán mégsem sikerült. Kezdtem neki keseredni, de nem feladni a harcot, már túl erős volt a remény és az elhatározódás.
Egyszer pediglen megtörtént a csoda, amire soha nem gondoltam volna, hogy így lesz szerencsénk. Tudni illik, van nekem egy csepptankos Jawa motor tulajdonosokat és kedvelőket összegyűjtő facebook csoportom. Mint utolsó lehetőség itten próbáltam feladni egy hirdetést, hogy hátha sikerül a lehetetlen. Ekkorra már égtem a vágytól, hogy legyen egy ilyen motorunk, vizsgálódtam minden este a neten, ismerkedtem az új ccm-es motor és blokk mivoltjával, egyediségeivel. Visszatérve, egy csoporttag írt rám, aki motorkerékpárokhoz árul alkatrészt és legnagyobb csodálkozásomra egy 350-es Jawáról mesélt, amit körülbelül egy hete ajánlottak neki megvételre. Senkinek nem szólt még a lehetőségről az információt csak én tudtam. Ezúton is szeretném megköszönni a nagy lehetőséget! 🙂 Elkértem a telefonszámot és annyit tudtam még meg róla képek alapján, hogy a motor darabokban, szétszerelt állapotban van. Feltüzelt a dolog, hiszen itt egy újabb lehetőség, hátha ez tényleg sikerül. Másnap édesapám felhívta a megadott számot, egy fiatalember vette fel a telefont. A motor még megvolt, senkinek sem ajánlotta az eltelt egy hét alatt. Kitűnt, hogy nem igazán érti mennyire értékes tárgy van a birtokában. Lomolnak, minden megy a kukába… Beszélgetés során kiderült a motor tizen éve teljesen szétszerelt állapotban van, Szegeden, egy nagyon-nagyon régi lakóház pincéjében. Rokonok szedték szét javítás céljából, aztán valahogy félbe maradt a történet. Az ott lévő lakást eladják, ezért a hozzá tartozó pincét ki kell takarítani. Sok minden pihen a pincében, folyamatban van a lomtalanítás. A motor az apjáé volt. Édesapja él, sima ügy a forgalomba helyezés. Rendben. Egy körülbelüli árban meggyeztek, hogy mégis legyen miheztartás. VÉGRE! SIKERÜLT!
Születésnapomra Januárban, megbeszélték az időpontot a motorkerékpár megtekintésére. Igen ám, csak ez a telefonhívás még karácsony előtt jóval történt, hogy bírom én ki január közepéig?! Pedig muszáj volt, ha fogcsikorgatva is. Anyám kezdett besokallni. “Több motort már biztos nem veszünk”- hangzott a figyelmeztető mondat. Pár hetes türelmetlen várakozás után végre eljött a nap. Nyáron készen lett a 66-os Jawa, most a következő év első hónapján már motornézőben vagyunk újra, Szegeden a klinika szomszédságában a megbeszélt utcában. Az ódon, tán a második világháborút is megélt, díszes társasház sarkán várakoztunk. Megérkezett a telefonból ismert fiatalember, üdvözöltük egymást, irány a pince! Aki a “fellelt állapotot “, és a hozzá társuló régi, kicsit lepukkant környezetes lehetőségeket szereti az most ugrált volna örömében, ugyanis ahol a motor pihent, belső udvaros régi társasház maga, de főleg a pincéje kimeríti a fogalmat.
Átsétáltunk a bejárat után egy folyosón az épületen. A belső udvarra, egy néhol burkolat hiányos, repedezett, vas korlátos lépcső vezetett. A pince fa ajtaján lakat, nyitás után egy szűk kis rövid járat vezetett közbeni beépített ajtó kerettel a “kamrába”. Meszelt fal, régi rendszámtáblák, rossz bútorok, plakátok, bicikli kerék falra akasztva, Trabant váltó, meg miegymás (édesapja annak idején mikor nyugdíjba vonult, javítgatta a kerékpárokat).
-Elkezdtük már a lomtalanítást, néhány futóval már kerültünk a méh telepen, törte meg a csendet az eladónk, de ott volt szemben a lényeg.
Egy 350-es csepptankos Jawa porral és rozsdával borított maradványai, darabokra szétcincálva, magára hagyva, és sorsára várva. Kis sárvédős, régi krómozott tank variáns. Blokk takaróba csavarva, széthúzva. Hengerek, gyári kábelköteg a polcon vakolatba pókhálóba és szintén porba takarózva. Még a lefolyó cső vezetés sem zavarta meg álmukat, ahogy átfúrták a falat a hengerek, dugók és egyéb alkatrészek úgy kerültek “védőbevonat” alá. Tizenéve szedték szét, állítólag kidobálta a 3. fokozatot, de hogy miért kellett ezért az egész motor elemeire bontani, közben mi, s hogy történt nem tudni. Előéletét sem tudom elmesélni, mert a srác nem tudta, az édesapjával pedig soha nem beszéltünk. A motor és viselt sebei is sokat mesélnek.
Nem emlékszem teljesen az ott töltött pillanatokra, pedig még csak tizenegy hónapja volt. Izgultam, ahogy illik, ezt persze nem szabad kimutatni. Vizsgálgattuk a motort, alkatrészeit. Mi van meg, mi nincs. Nincs meg minden alkatrésze. Estek vele egy igazit, mert a jobbos lábtartó, fékpedál konzolostól hátra görbült. A jobbos lábtartó gumijának vége ferdére kopva a vas vigyorog ki belőle a másik felére pedig ráégve az útfelező festékje. Tiszta retro… A balos lábtartó is görbe. Hiányzik a levegőszűrő teteje, a vázról lopásgátló lemezfület levágták, vagy letörték és szintén gagyi, maszek megoldást kapott… A srác előkerítette a régi forgalmit. 1970-es évjárat. Az évjáratra jellemző motorszám kezdéssel 224… Az alvázszám pedig 200-al kezdődik. Az utolsó műszaki vizsgája 1980-ig szólt. Na de most jött a feketeleves. Kiderült, hogy nem az apja nevén volt a motor, hanem az apjának az édesanyjáén, aki természetesen már nem élt. Egy pillanat alatt megfagyott a levegő, és a vér bennünk, hiszen ennyi hűhó után ez is zsákutca. Aztán édesapám elkezdett gondolkozni. Kifundált egy “hivatalosan is tiszta menekülőutat” Tehát néhány perc ijedség után mégis olybá tűnik van remény.
Elkezdtünk pakolni kifelé az autóba. Szegény 1-es Clio hátulja és hátsó ülése tele volt a sok láda motoralkatrésszel. Még az ölembe is jutott. Az eladó általi pakolási segítségnyújtás gyanánt idegen alkatrész is került a ládákba. Sebaj. Pakolás közben szétnéztünk még a pincében, hátha találni még hiányzó alkatrészt a motorhoz, de nem találtunk már semmit. Ránk hagytak mindent, ami tetszik vigyük, hiszen minden megy a vasba, vagy a szemétre. Találtunk régi korcsolya kulcsokat, szerszámokat, én pedig az utolsó pillanatban megpillantottam, egy 1950-es magyar gyártású honvédségi kulacsot (időszakos hobbim a II.vh-s magyar menetfelszerelési tárgyak gyűjtése). Szép állapotnak örvendett, de a kulacspohara nem volt rajta. Sebaj. Elvisszük. Ott álltunk végül az autónál. Még egyszer megbeszélte édesapám a forgalomba helyezhetőség lehetőségét a sráccal hogy minden jól menjen. Kifizettük a motorért a megbeszélt árat. Kezet fogtunk, és eljöttünk. A szerencse csillagunk újra ránk mosolygott (az előző 66-os teljesen hiányos Jawát is jó áron sikerült megszerezni). Forgalomba helyezhető volt. Nem kellett olyan sokat foglalkozni vele. Egy donorral újra életre tudtuk kelteni). Mikor az interneten több 100 000 Ft.-ért kelnek (ha kelnek) el az ilyen Jawa 350-es gépek, mi egy forgalomba helyezhető esélyes darabhoz áron alul tudtunk hozzájutni. Bár hozzá kell tenni, teljesen darabokban, üzemképtelenül és hiányosan.
A hazafelé vezető úton többször megesett hogy rá tekingettem a motort tartalmazó ládákra. Hiába odavagyok ezért az otthonában “panelka” becenévre hallgató, kétkerekű füstgépért. Egyszerű, igénytelen, könnyen szerelhető és nekem szebb bármelyik korabeli ilyen kategóriájú motorkerékpárnál. Hazaértünk, elkezdtem kipakolni. Újra egy hideg, poros pincében találta szegény magát, de most már nemes céllal, a megújulás útján…
Másnap, rögtön le a pincébe, a hónapok óta annyira áhított forma végre itt van, itthon élőben, lehet taperolni, vizsgálgatni, nézegetni. A motor kicsit sem kímélt, de remek eredeti állapotnak örvend. Rengeteg matrica és a km óra alatt egy szocis klasszikus kiöntött műanyag csíkon Jawa 350 olvasható (tudják, mint a panelházakban a villanykapcsolókon). Nagyon fajin. Tetszik! Lemez elemek nem rozsdásak, eredeti fényezés, eredeti alapozás a belső oldalukon. Gumi elemek megvannak, olyan aprók is, amiket eddig nem tudtam hogy léteztek. A szerelésekből kifolyólag történt maradandó nyomokkal rajtuk. A kerekek eredeti gumiköpennyel rendelkeznek. Barum, Made in Czechoslovakia. Felnin ragyog a krómozás, pici rozsda. Teljesen jó! 🙂 Küllők már ledobták magukról a bevonatot, de egyáltalán nem mély rozsdásak, szép sima a felületük. Még talán egy bevonat kezelés után újra eredeti kerekeken gurulhat a gép. Hátsó sárvédő vége kicsit nyomott, de megigazítható. Váznyak nem karambolos, nem roskadt. Sztenderdjén ferdén áll a gép, sztenderdcsap el van kopva. Kipufogó tartó “háromszög” fülei töröttek. Jobbos oldaldoboz tartó fül görbe. Ülés tartó konzolról Jawa betegség szerint letört a hegesztésnél a takaró lemez. Szintén megoldható. Ülészár nincs, csak a kulcsa… Grrr.
Ülés eredeti szép repedésmentes bevonat, csak piszokul megkeményedve, félek egy pár perces igénybevétel nagy sérülést okozna neki. Keresztpántja hiányzik. Gyári kábelköteg ép, megvan. A bilux kapcsolóból kivágták a kábeleket, de pótolható. Bowdenek megvannak, jók, egy kezelés után visszaépíthetőek. Km spirál szakadt. Ajh. Oldal dobozok közül a fedelek picit horpadás sérültek, de aprók, még ki lehet egyengetni. Az akkumulátor doboz fedél belsejében a gyári ragasztott bekötési figyelmeztetése a pozítív testelésre nincs meg már teljesen, de még így is látható jól a maradéka. Az alján a híres Jawa töltéshibákból adódóan az akkumulátorsav lemarta rendesen a gyári festést, de a lemezt végül is nem bántotta. Egy csiszolás után, mint az új. Hátsó lámpa búra darabokban van meg, lemez konzolja sajnos hiányzik. Első lámpák prímák. Km óra üvege törött. Üveg alatti fekete, mintás lemez betétje fehérre átfestett. Tuning? Kipufogók kukák, hegesztve, konzol hiányosságban szenvednek. Kürt kiváló, egy krómozást igényel a díszfedele. Szétszerelés után óvatos érintkezőtisztítással és egy fél órás hangolás után próbáláskor a 40 m-re lévő lakásban nővérem megkérdezte, hogy ki dudál. Szóval dobhártya szaggató. Lengéscsillapítók jónak tűnnek, nem olajosak, hátsókon a króm bevonatot eszi a felső porvédő burkolat. Trafókat nem tudom, mérni nem próbáltam még, de elméletileg működniük kell. Gyújtáskapcsoló kicsit akad, de kenéssel javult. Egy kulcs másolása nem árt. Gáz markolat alu alkatrésze hiányzik. Tank ép, belseje fényes, rozsdamentes, szűrő pohár megvan. Első sárvédő buherált, szétnyitott, cserére szorul. Fékbetétek eredetiek, elkoptak. Lánc burkolatok megvannak. Láncfeszesség vizsgáló ablak sapkája hiányzik.
Miután meghoztuk a gépet, pár hétre rá, csak úgy 1-2 csavarral összepakoltam. Hogy mégis mit mutat. Kíváncsi voltam rá, nem igazán láttam még közelről ezt a formát. A látvány egy avatatlan szemnek egy halom koszos rozsdás girbe-gurba lemezhalom, de nekem magát a világot jelentette. Örömmel szívtam magamba perceken át a 2 hengeres csepptankos Jawa egyedi vonalait. Sajnos nem örökítettem meg (igyekszem mindent fényképekkel dokumentálni a megújulási folyamat során), így többet már ilyen állapotban nem láthatom…
Másnap a blokkot vittem azonnal fel a műhelybe szétszedni, megnézni. Szegényt az elmúlt évtizedek és a (szak)avatatlan kezek elég rendesen helyben hagyták. A láncfogaskereket és a dugattyúkat elnézve kímélve se volt, de az is lehet hogy egyszerűen így van elhasználva. Bár ezeket régen is szerették próbálni… Ezt a tényt leszámítva teljesen gyári állapotban leledzik. Hiányzik a kuplung kosár felfogató anya és biztosító alátétje, törött az egyik fokozat reteszelő rugó (valószínűleg ezért dobálta a sebességet). Kihajtásnál fogaslánckerék erősen elkopott, dugattyúgyűrűk beragadva, golyóscsapágyak az évtizedek szárazságától beálltak. Jobbos hajtórúd megszorult=főtengely tűgörgő csapágy kuka. Remek… Ez a főtengely így már nem lesz visszaszerelve. Az alumínium blokkfeleken erősen látszik a gyári lakk milyen remekül tömített. Az anyag kárára csak erős feszegetéssel tudták széthúzni őket, feszegetés, erőszak nyoma látszik mindenhol, de még egy kis munkával menthető. Kábelköteg a dinamóhoz átvezető betét alumínium háza a blokkról letört. Nem tudom mit tudunk neki csinálni. A léptető villa tengely jobbos fészke kitört… Ezt pedig csak összeszerelésnél tudják így elrontani. A sebességváltó ház alja tömítő felületénél a jobbos félnek hiányos. Szintén az erőszaknak köszönhetően. Ez egy érzékeny gép szokták mondani. Nem lehet csak úgy neki esni… Üresjárati kapcsoló megszorult. Sebesség váltó tengelyek és léptető villái jónak tűnnek, hézagoló alátétei megvannak, km óra meghajtó ép, berúgó fogasív jó. Kuplung kosár és főtengely lánckerék jó. Kuplung kosár feszítő rugóinak a három rögzítő csapja hiányzik. Alátétjei hiányoznak. Kuplung kosár hézagoló alátét hiányzik. A Váltó kulissza reteszelő részénél kopás miatt csere.
A blokkban mindenhol eredeti szimmeringek, csapágyak, tömítések és alkatrészek vannak. Az üres blokkon látszanak a barbár bontás nyomai. A hengerek rozsdásak, de épek, nem vállasak, kopottak, egy picike apró húzás látszik az egyikben. Az alapméretes dugattyúk nem lógnak bennük nagyon. Egy új dugattyú garnitúrával még jól fognak szólni. A dugattyúkat motormosó folyadékba beáztattam, hibátlanul fényesre letakarította a dugót a koromtól, mocsoktól, de a beragadt gyűrűkkel nem tudott mit kezdeni… Alattuk a koksz még mindig ott vigyorgott. Blokkot elmostam, rozsdás alkatrészeit kissé megdrótkorongoztam, azután beolajoztam. Szétválogatva, becsomagolva pihennek a ládákba. Főtengely fogaskerék csak melegítésre akart megmozdulni. A kuplungkosár berúgó racsniját is szét szedték, de hogy azt minek, tényleg nem tudom. Teljesen felesleges. Lényeg, az is teljesen visszafordíthatatlanul össze volt rohadva, de pisztollyal óvatosan addig ügyeskedtünk, hogy nagyon nyikorogva, végül is megmozdult lassan. Primer láncnak nem érzek lógását, de majd beszereléskor kiderül. karburátor ép, jó, egy swimmelő rúddal kellett kipótolni. Az egyhengeres változattal ellentétben ez a két hengeres változat még az előző konstrukciót örökölte, swimmeléssel működött. Dinamót még csak takarítgattam, kimérve sem az állórész, sem a forgórész nem volt idáig. A kondik csere. A megszakítók még lehetnek jók. A blokk sérüléseit, hiányosságait a dinamó kábel átvezetés kivételéve felhegesztettük, összerakás előtt meg kell őket még munkálni. Elméletileg üzemképesen lett szétszedve a motorkerékpár. Egy szónak is száz a vége, egy hiányos, sokat megélt, kicsit sérült, de azért még jó restaurálási alapot sikerült olcsón vásárolni. Erre a hétre van megígérve a felújított főtengely összeszerelése. Minden alkatrészt megvásároltunk a blokkhoz, két ünnep között össze lehetne szerelni.
Tavaszra tervezem a nagymotoros jogosítvány megszerzését, két motor már lenne, amit tudnék használni. A másik két Jawa általi motorozási tapasztalatunkból merítve, ez a 350-es csepptankos Jawa, talán még nagyobb csodálkozást fog kelteni az utcákon. A hangját dícsérik, remélem 2 éven belül én is meg tudom hallgatni. Minden harmadik embernek akinél szóba kerül van valami emléke róla, ha nem is a 350-ről, de az egyhengeres változatáról biztosan. A közben felhalmozódó selejt és egyéb alkatrészekhez, hónapról-hónapra, évről-évre egyre jobban kötődöm érzemileg és lelkileg is.
Egy régen olvasott -szintén csepptankos Jawáról szóló- blog befejező szavai jutottak most eszembe. Azt hiszem nagyon helyesen írta a szerző: “Ez nem is motor, sokkal inkább egy kapocs a múlttal, garázsban tárolt emlékgenerátor.”
Az üres motorblokkot megtakarítás, és felület kezelés óta a szobámban tárolom 🙂
Szerző: Terjéki Tamás
Fotók: Terjéki Tamás
Összerendezgette: Cyberapa
www.mz-b.hu